Érdekes egy nő. Történt ugyanis, hogy múlthéten egy kis üzletben megláttam őt. Sajnos nem a kasszánál volt, hanem a főnökkel beszélt. Igyekeztem elhúzni a vásárlást, hátha befejezik a beszélgetést, és akkor megnyithatom. Ez nem történt meg, és már kezdtem idiótán kinézni, hogy nyolcadszorra csekkolom le a laktózmentes tejet...

Egy szó mint száz, fizettem és hazamentem. Azonban nem tudtam kiverni a fejemből a csajt. Egyrészt azért nem, mert nagyon jól nézett ki, másrészt meg -miközben beszélgetett a főnökkel- hallottam, hogy van egyfajta bevállalós stílusa. Úgy éreztem vissza kell mennem, és így is tettem.
Beszélgettünk egy kicsit, és remek közös témát találtam. Mondtam neki, hogy mennem kell, mire ő azt mondta, hogy írjak neki facebook-on, és megbeszéljük mikor tudnánk találkozni.

Írtam neki. Tízeske azóta is ír...

Nagyon nem szeretem ezt a fajta mentalitást. Ha valaki ír neked, akkor az a legkevesebb, hogy visszaírsz. Még egy nemleges válasz is sokkal udvariasabb, mintha nem írnál semmit. De lehet, hogy csak én gondolom így.