Csajozós blog

Még kis suttyó koromban nagyon szerelmes voltam az Amerikai pite egyik főszereplőjébe. Ő volt Vicky, akit Tara Reid alakított. Vadító test, olyan szemek mint egy ír táj eső után, és egy hihetetlenül szép mosoly. Olyan szép, amit ritkán látni. Pár hónapja azonban mégis találkoztam egy lánnyal, aki bizony felvette vele a versenyt.

Ő volt Hármaska. Azt mondta, hogy azért szeret velem lenni, mert én még akkor is meg tudom nevettetni, amikor szomorú. Akkoriban sajnos volt rá oka, hogy szomorkodjon, éppen ezért volt olyan különleges amikor mosolygott.
Egy kicsit elszomorít, hogy nem úgy alakultak a dolgok kettőnkkel ahogy terveztem. Sajnálnám, ha többé nem láthatnám azt a mosolyt.

Már több mint fél éve nem beszéltem vele. Vajon még mindig olyan szép a mosolya? Hmm... ezt muszáj kiderítenem. ;)

Már rég nem buliztam egy jót. De ez a buli adta. Nem csak a társaság volt "őrült", de olyan idegenekkel is összehozott a sors, akik elég jó fejnek tűnnek. Közöttük van Tizenketteske is.

Mint utóbb kiderült, nem voltam idegen a számára. Állítólag gólyatáborban egy csapatban voltunk. Ami azért érdekes, mert elég jól néz ki a csaj, de egyáltalán nem emlékszek rá. Talán azért, mert túlságosan el voltam foglalva az ikrekkel. De nagy barom voltam...

A lényeg, hogy nem emlékeztem a nevére. Tizenketteske meg fel volt háborodva, hogy elfelejtettem, pedig még táncoltunk is gt-ben. Mire én csak annyit mondtam: "És akkor mi a fasz van?! -hatásszünet- De ahelyett, hogy felháborodnál, inkább gyere és mesélj magadról egy kicsit, mert nem csak a nevedre nem emlékszem, hanem úgy körülbelül semmire."

Két perc után már smároltunk. Kicsit romantikus beállítottságú amúgy, meg érdekesen is csókol. Valószínűleg nem lesz közöttünk több, de ez még alakul.

A visszautasítástól való félelmet nehéz legyőzni. Ez az egyik legnagyobb probléma, az egyik legnagyobb akadály, amit még az elején magunk mögött kell hagynunk, ha sikeresek akarunk lenni a csajozásban.

Persze mondani könnyű. Könnyű ülni a kényelmes fotelban, olvasni a sok "How to pick up a girl" könyvet, nézni a szemináriumokat, és tervezgetni, hogy jövőhéten belevágsz. Nincs semmi gond a sok elmélettel, ha megfelelő mennyiségű gyakorlat is társul hozzá. De lássuk be, hogy azok akik ilyen könyveket olvasnak, akik elméleti tudást szereznek csajozásból, közülük csak nagyon kevesen fogják átültetni azt a gyakorlatba.

Tudom, mert én is ilyen voltam. Majdnem egy hónapot töltöttem tervezgetéssel. Egy hónapba telt, mire oda mertem menni egy lányhoz, és meg mertem nyitni. Kár, hogy az egészet már akkor elrontottam, mielőtt kinyitottam volna a számat...
Mondanám, hogy azóta egyáltalán nem parázok ha helyzet van, de nem. Néha még most is érzem azt a gyomorgörcsöt, amit régebben éreztem, ha egy nőhöz kellett odamenni, vagy csak simán felhívni. A különbség most csupán az, hogy leszarom.

És csak ajánlani tudom srácok, hogy ti is csináljátok ugyanezt. Sok gondot levesz a vállatokról, és megelőzi a sok felesleges agyalást.

Szeretem a sportos csajokat. Mindig is vonzónak találtam, ha egy nő rendszeresen sportol valamit. Nem is csoda, hogy kaptam az alkalmon, amikor összefutottam két röplabdás lánnyal.

Igazából meló közben történt, és mivel nem akartam, hogy a főnököm rossz szemmel nézzen rám, ezért csak visszafogottan csajoztam. Szimpatikus volt a két csaj, de a fekete hajú valamiért jobban megfogott. Egyrészt azért, mert nagyon jól állt rajta az a feszülős nadrág, másrészt pedig azért, mert ugyanaz a neve, mint a legelső barátnőmnek. És egy kicsit hasonlít is rá.

Túl sok reményt viszont nem fűzök a kapcsolathoz, mert Tizenegyeske nagyon nem az a fajta lány, aki benne lenne egy "csak szex és más semmi" kapcsolatban. És messze is lakik... nagyon messze.

Pár napja már látható az oldaldobozban egy statisztika. Összesítettem az eddig elért eredményeimet a nőknél, egy nagyon egyszerű grafikon formájában. Ez azért jó dolog, mert így könnyedén áttekinthetővé vált a "munkásságom".

Még nem valami nagy ez a grafikon, de terveim szerint folyamatosan bővülni fog. Hétfőn, és pénteken fogok írni a nőkről, akiket megnyitottam. Azaz hetente minimum két nőt kell megismernem. Ez azért nem egy erőltetett tempó, szóval simán belefér a napirendembe. 

Persze megint fenn áll a veszélye annak, hogy összejövök egy csajjal és abbahagyom a csajozást, de ez az esély most nagyon kicsi. Ennek a legfőbb oka, hogy egyszerűen nem lesz időm foglalkozni annyit egy lánnyal, egy kapcsolattal, hogy működőképes legyen a dolog. Tehát, ha csak nem maga Alina Vacariu jön oda hozzám személyesen, hogy hagyjam abba érte a csajozást, akkor a blog még jó sokáig élni fog.

Érdekes egy nő. Történt ugyanis, hogy múlthéten egy kis üzletben megláttam őt. Sajnos nem a kasszánál volt, hanem a főnökkel beszélt. Igyekeztem elhúzni a vásárlást, hátha befejezik a beszélgetést, és akkor megnyithatom. Ez nem történt meg, és már kezdtem idiótán kinézni, hogy nyolcadszorra csekkolom le a laktózmentes tejet...

Egy szó mint száz, fizettem és hazamentem. Azonban nem tudtam kiverni a fejemből a csajt. Egyrészt azért nem, mert nagyon jól nézett ki, másrészt meg -miközben beszélgetett a főnökkel- hallottam, hogy van egyfajta bevállalós stílusa. Úgy éreztem vissza kell mennem, és így is tettem.
Beszélgettünk egy kicsit, és remek közös témát találtam. Mondtam neki, hogy mennem kell, mire ő azt mondta, hogy írjak neki facebook-on, és megbeszéljük mikor tudnánk találkozni.

Írtam neki. Tízeske azóta is ír...

Nagyon nem szeretem ezt a fajta mentalitást. Ha valaki ír neked, akkor az a legkevesebb, hogy visszaírsz. Még egy nemleges válasz is sokkal udvariasabb, mintha nem írnál semmit. De lehet, hogy csak én gondolom így.

Ennek a blognak a gondolata körülbelül két éve fogalmazódott meg bennem, miután elolvastam a Casanova Titkokat. Akkor el is kezdtem, meg nem is. Az volt a "baj", hogy jóformán azonnal becsajoztam. Akkor ez nekem nagyon új volt, ezért együtt maradtam a csajjal egy darabig. Nagyon jó kapcsolat volt, és úgy érzem, Ő adta meg a kellő löketet, ahhoz, hogy idővel sikeres Pick Up Artist legyek.

Ő volt az első nő, akit sikeresen elcsábítottam. Hiányolnám, ha nem venném fel a listámra. Így tehát, mint Nulláska, szerepelni fog rajta.

Tapasztalatból mondhatom, hogy a csajozás valóban olyan, mint a biciklizés. Ha egyszer megtanultad, akkor már soha nem fogod elfelejteni.
Bár egy kicsit berozsdásodtam, kell pár hét -pár nő :)- mire újra belerázódok.

Azt vettem észre, hogy amikor nem csajoztam, egyáltalán nem kerestem a lehetőségeket. Egyszerűen kikapcsoltam a csajozás üzemmódot. De olyan szinten, hogy még egy nőnek is nehezére esett volna felszedni engem...
Ma viszont újra figyelni kezdtem. Úgy mászkáltam a városban, hogy kerestem az alkalmakat a nyitásra. Miközben mentem a boltba, eszembe jutott egy szöveg, amit még középsuliban említett a haverom. A lényege az, hogy a csajnak mögötted kell mennie, te meg egy idő után megfordulsz és megkérdezed tőle, hogy követ-e?

Eléggé meglepődött a lány, de utána jót beszélgettünk. A számát nem kértem el. Egyenlőre azt csinálom, hogy minél többször beszélgetek idegen nőkkel, hogy újra hozzászoktassam magamat a csajozáshoz.

Jó ideje nem írtam már a blogra. Nem azért mert meguntam volna, hanem szimplán azért, mert becsajoztam. Igaz, már másfél hónapja szakítottam a lánnyal, de csak most a napokban éreztem azt, hogy újra írni akarok ide, újra csajozni akarok.

Nem hülyeség amúgy néha egyedül lenni. Helyre tudja rázni az ember gondolatait, érzelmeit. De már kezdem megunni -és hiányzik is a csajozás-, szóval újrakezdem a játékot. ;)

Egy kicsit szomorú vagyok. Pár napja találkoztam egy nagyon szimpatikus lánnyal, akivel hihetetlenül egy hullámhosszon voltunk. Komolyan mondom, Kilenceske tetszett eddig a legjobban. A vőlegénye azonban nem volt annyira szimpatikus...

Mostanában sok olyan nővel találkoztam, aki komoly kapcsolatban van. És sajnos nem csak kamu barátok voltak ezek, hanem tényleg valós személyek. Persze vannak barátpusztító rutinok, meg technikák, de ezek egyáltalán nem állnak hozzám közel. Csak akkor próbálom "lecsapni" a srác kezéről, ha már tudom, hogy a lány nem érzi magát olyan jól abban a kapcsolatban. De ha nem így van, akkor ezt tiszteletben tartom.

Egy bevásárló központban meghallottam, hogy Nyolcaska telefonál. A téma a hajvágás volt, és mivel új frizurát akarok, megkérdeztem tőle, hogy nem-e fodrász. Kiderült, hogy az. 

Remek tanácsokat adott és egy telefonszámot. Azonban komoly kapcsolatban van, így biztos nem lesz köztünk semmi.

Egy kis rendszerességet fogok vinni a blogba. Mostantól minden hétfőn és pénteken fogok posztolni. Lehetséges, hogy közben is, de inkább erre a két napra fogok koncentrálni.

Bár most egy kicsit visszavettem a tempóból, azért gyűjtögetem serényen az anyagokat. Igyekszem belepréselni az időmbe a csajozást.

A busz jó hely az ismerkedésre. De ebben az esetben nem én kezdeményeztem, hanem a csaj. Mellém ült le és azt mondta; "Jól nézel ki." Lényegre törő és őszinte volt. Megállapodtunk, hogy ez csak szexuális jellegű kapcsolat lesz, kötődések nélkül.

Kár, hogy Heteske 300 km-re lakik.

Hatoskával az egyik órán találkoztam. Nagyon szomorúnak tűnt, úgyhogy felvidítottam :) Kiderült, hogy csak fáradt, ennek ellenére jól elbeszélgettünk.

Megkockáztatom, hogy az eddigi legjobb csaj, akit megszólítottam. Modell, de nem az az anorexiás fajta. Élőben is szép, de a képeken valami eszméletlenül jól néz ki. Egy kicsit furcsa volt az élet szemlélete, de nekem tetszett.

Amikor találkoztunk, nem volt valami jó kedvem bizonyos okok miatt -ezt nem részletezném- de ennek ellenére nagyon jól érezte magát velem. A kézmegfogós technikám olyan szinten bejött neki, hogy percekig nevetett és még külön dicséretet is kaptam érte :) Már szerettem volna kipróbálni ezt a rutint. Egyrészt azért, mert én találtam ki, másrészt meg azért, mert nagyon egyszerű és hihetetlenül őszinte. Tesztelt rendesen a csaj, de sikerült elhárítanom ezeket. Ennek ellenére nem tudtam megcsókolni. Láttam rajta, hogy még nem tudja eldönteni, beadja-e a derekát, vagy sem.

Ha több energiát fektetnék bele a csajba, lehet összejönne. De nem akarom pazarolni az időmet. Megyek a következőre ;)

 I. Szabály

Írd le a konkrét céljaidat.

II. Szabály

Mindig kérdezd meg magadtól, hogy amit csinálsz, az hasznos-e.
Ha a válasz igen, akkor az előbbre visz a céljaid irányába.
Ha a válasz nem, akkor hagyd abba, mert csak az idődet pazarlod.

Minden reggel azért kelek fel, hogy jól érezzem magam, és szenvedélyesen küzdjek a céljaimért.

Jess

Amikor elindítottam ezt a blogot, nem nagyon gondoltam komolyan. Azonban most, hogy kezdek belejönni és kicsit előre tervezni, változtatnom kell egy fontos dolgon.

A nevemen. Nem fogom a Mr.Pua nevet használni, mert már foglalt. Az elején csak poénból választottam ezt. Bár magam sem értem miért. Most már mindegy.

A művésznevem mostantól: Jess

Nem hagyom abba a csajozást. Belevágtam és kezdek ráérezni. Egyszer már abbahagytam egy lány miatt, de most nem fogom. Addig nem hagyom abba, amíg el nem érem a kitűzött céljaimat.

Megalkottam a saját szabályaimat. A mai nap már úgy keltem fel, hogy ezek lebegtek a szemem előtt. A következő posztban leírom, pontosan milyen szabályaim vannak. Remélem nektek is segíteni fog.

Egy ideje már nem írtam a nőkről, akiket megnyitottam. Ez azért van, mert megismertem egy lányt -Ötöske- és nagyon tetszik. Nem azért, mert olyan jó csaj, hanem mert annyira jó fej. De természetesen jól is néz ki.

Dilemma előtt állok. Vagy komoly kapcsolatba kezdek, vagy tovább csajozok. Viszont a kettő együtt nem működik. Még nem tudom, pontosan hogy fogok dönteni.

Nem csak a csajozásban alkalmazom a "mond neki, amire gondolsz" elvet, hanem most már az élet minden területén. Egy ismerősöm ennek kapcsán azt mondta, hogy nyers vagyok. Mire én azt feleltem, hogy csak őszinte.

Nagyon jó érzés, amikor ki mered mondani azt, amire gondolsz. És nem csak a nőknek, hanem bárkinek. Ajánlom mindenkinek ezt a "technikát".

Amikor elmentem salsázni, természetesen egy kicsit izgultam. Az eszem folyton azt mondta: "Inkább maradj otthon, majd legközelebb elmész". Ismerős? :)
Azonban a lábam vitt előre. Olyan érzésem volt, mintha azt mondaná: "Nem érdekel, hogy be vagy szarva, elviszlek oda, ahova el akarsz menni".

Ez járt a fejemben odafele és jót nevettem ezen. Kezdtem ráhangolódni a dologra, hogy most "átlépem a korlátaimat". Amikor odaértem, már meglepően nyugodt voltam.
Voltak, akik alig mertek belépni a terembe. Voltak, akiket szó szerint a barátnőjük ráncigált be és olyanok is akadtak, akik be sem mertek jönni. Amikor elkezdődött az óra és sorokba kellett rendeződni, mindenki csak ült, vagy támasztotta a falat. Én voltam az első, aki felállt és elhelyezkedett.

Miután mindenki elfoglalta a helyét körbenéztem. Azt vártam, hogy "megegyenek", hogy kigúnyoljanak, vagy hogy kinevessenek. Meglepő módon senki sem akart megenni, kigúnyolni, vagy éppen kinevetni. Éppen ellenkezőleg. Tiszteletet láttam a szemekben. Valami olyat, hogy: "Ennek a srácnak van önbizalma." És tudjátok mit, jól látták.

Az ilyen emlékekbe kell kapaszkodni akkor, amikor még az elején vagy és nincs sok önbizalmad. Ezek lesznek a mankók, amikre támaszkodhatsz, ezek adnak lendületet, hogy továbbmenj minden "nem" után és ezekre fogsz gondolni először, mikor végre azt hallod: "igen".

Tegnap megéreztem az ízét. Annak a szabadságnak az ízét, amiről David X annyit mesél. Amikor nem törődsz mások véleményével, amikor ki mered mondani hangosan azt, amire gondolsz, és amikor meg mered tenni azt, amit eddig nem mertél. Vagy éppen, amit mások nem mernek.

Én tegnap végre megtettem, amit már évek óta halasztgattam. Elmentem salsázni. Nem vittem magammal havert "mankó" gyanánt, vagy egy lányt táncpartnernek. Egyedül mentem.
Nem tudok táncolni és még egyáltalán nem vagyok társasági lény. Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy egy tánctanfolyamon fogok ismerkedni.

Kis dolognak tűnhet, de számomra ez egy hatalmas lépés. Ilyen és ehhez hasonló döntések kellenek, hogy végleg magam mögött hagyjam a komfort zónámat. Illetve nem is, hogy elhagyjam, hanem kitágítsam azt.

Négyeskével a buszon találkoztam. Befurakodott elé egy pali, amikor szálltunk fel és ezt szóvá tettem. Utána simán leültem mellé, mintha mi sem lenne természetesebb és beszélgettünk.

Nagyon aranyos lány, de van egy hatalmas hibája. Pár héten belül fél évre kiutazik Németországba. Nem baj, tartom vele a kapcsolatot és ha visszajön meglátjuk mi lesz.

A "munkámból" kifolyólag elég sok emberrel találkozok. Bár ez változó. Nemrég azonban segítettem egy lánynak, aki nagy bajban volt. Majdnem kirúgták a suliból bizonyos okok miatt, de szerencsére el tudtam intézni, hogy kapjon egy második esélyt.

Ezek után tartottam vele a kapcsolatot és éreztettem vele, hogy kell nekem. Nagyon tetszett neki a stílus, ahogy közeledtem felé -ő mondta :)- és én is nagyon jól éreztem magam közben. Tudtam, hogy mit csinálok, hogy mit ne csináljak és ez nagyon jó érzés volt.

Minden jól alakult -már a csók is megvolt- amíg közbe nem szólt a család és a volt barát. Az ex szimplán egy idióta, a családja meg arra ösztönözte, hogy inkább a tanulással foglalkozzon, hiszen ez az utolsó esélye, ne pedig a férfiakkal.

Végül is még az elején abbahagytuk.
Büszke vagyok magamra, mert viszonylag hamar csókzárni tudtam egy nálam öt évvel idősebb nőt és -ahogy Hármaska mondta- sokkal jobban érezte magát velem, mint a 31 éves exével valaha.

Múlthéten, egy nagy rendezvényen megnyitottam egy csapat lányt. Azért őket nyitottam meg, mert tudtam, ha oda merek menni egy ötös szetthez, ahol gyönyörű nők vannak, akkor átesek a holtponton. Ez így is történt. Meglepően könnyedén tudtam őket szórakoztatni.
Az egyik lány -Ketteske- nagyon tetszett. Beszélgettem vele egy kicsit és megpróbáltam számzárni. Az sajnos nem jött össze, állítólag nem adja meg idegeneknek a számát... ki tudja. Én mindenesetre jól szórakoztam.

Vicces dolog történt a minap. Az egyik fodrász csaj kikezdett velem. Kicsit meglepődtem, de természetesen feldobott a dolog. Csak egy baj volt... a csaj nem tetszett. :P

Nem volt ronda vagy valami, egyszerűen nem jött be. Azon a bizonyos tízes skálán tőlem egy erős ötöst kapna.
És itt álljunk is meg egy pillanatra, mert szerintem túl sok srác osztogat kilenc, tíz pontokat, ami ugyebár magába foglalja a "jócsaj" titulust. (ez szigorúan egybeírandó!) Persze mindenkinek más az ízlése, de nekem akkor tízes egy nő, ha az arányok teljesen rendben vannak rajta. Mind az arcán, mind pedig a teste többi részén. (az oldal tetején látható legnagyobb képen egymás mellett kilenc ilyen nő szerepel) Ötös a csaj akkor, ha átlagos. Nem kimondottan szép, de egyáltalán nem ronda. És egyes akkor, ha már külsőleg elveszíti női mivoltát.

Ilyen téren szerencsések vagyunk, mert itthon bizony elég jó a felhozatal. ;)