Tegnap megéreztem az ízét. Annak a szabadságnak az ízét, amiről David X annyit mesél. Amikor nem törődsz mások véleményével, amikor ki mered mondani hangosan azt, amire gondolsz, és amikor meg mered tenni azt, amit eddig nem mertél. Vagy éppen, amit mások nem mernek.
Én tegnap végre megtettem, amit már évek óta halasztgattam. Elmentem salsázni. Nem vittem magammal havert "mankó" gyanánt, vagy egy lányt táncpartnernek. Egyedül mentem.
Nem tudok táncolni és még egyáltalán nem vagyok társasági lény. Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy egy tánctanfolyamon fogok ismerkedni.
Kis dolognak tűnhet, de számomra ez egy hatalmas lépés. Ilyen és ehhez hasonló döntések kellenek, hogy végleg magam mögött hagyjam a komfort zónámat. Illetve nem is, hogy elhagyjam, hanem kitágítsam azt.
Utolsó kommentek